Üdvözöllek vándor! Oldalunk egy saját szálon futó, vámpírokkal, alakváltókkal, vadászokkal megspékelt játékot kínál, melyben te döntheted el, hogy melyik oldalra állsz, de a döntés nem mindig könnyű. Te talán véget tudnál vetni a régóta dúló vérvonalak közti viszálykodásnak? Vagy hasznot húznál ebből? Csatlakozz, és játszd velünk a történetet.
Az oldalon felhasznált képeket az interneten találtuk, mi alakítottuk át, kérjük, jelezd, ha máshol felhasználnád őket. A különböző leírások szintén saját kreálmányok, segéd forrás a könyvekben szereplő leírás a világról, ha egyezést találsz más oldallal, kérlek jelezd a staffnak.
Tárgy: Vérállatokról általában Szer. Ápr. 09, 2014 1:17 am
Vérállatok általános jellemzöi
Avagy amit tudni illik róluk
Akár a valódi állatoknak, a vérállatoknak is rengeteg fajuk ismert. Nagyjából a vámpírokkal egy időben alakultak ki, fejlődtek és érték el mai kinézetüket. A legtöbb vérállat csoportokban él, melyeknek saját megnevezésük van a faj függvényében. Az egyedül élőek viszonylag ritkák, de előfordul olyan is, hogy egy városban az adott fajból csupán egyetlen pár található meg, ők azonban jóval védtelenebbek mint falkában élő társaik. Jelenleg a vérállatoknak 3 alakjuk ismert. A leggyengébbek és a fiatalak csak állati alakot képesek felölteni, amely méretein kívül mindenben megtévesztésig hasonlít a természetben élő fajtársaiéra. Az erősebb, idősebbek számára már elérhető az ún. "farkasember" forma is (gondolom nem nehéz kitalálni, hogy nevét a hollywoodi elképzelések után kapta, még akkor is, ha nem sokban hasonlítanak), ilyenkor az alany emberi módra, két lábon jár, de a csontjai meghosszabbodnak, jól láthatóvá válnak az egész testén az állati vonások, fontokban akár a bunda is. A harmadik alak az emberi, ilyenkor csak az illatuk, szélsőséges helyzetben a szemük árulja el róluk, hogy nem emberek, amely az erős negatív érzelmek hatására védekezésből hajlamos átváltozni további következmények nélkül. Az igazán erős alfák, vezetők képesek rá, hogy csak egy-egy végtagjukat változtassanak át, karmaik nőhetnek harc közben vagy fogaik anélkül, hogy beindulna számukra az átalakulás. Ők nagyon ritkák, sok vérállat csoportban még a vezető sem képes rá. Általában 100 vérállatból 1-2 érheti el ezt a szintet. Akik mégis elérik, általában a falka élén, a hierarchia csúcsán helyezkednek el, ez nem ritkán társul különleges gyógyító erővel, önfegyelemmel és a képességgel, hogy lenyugtassák az átváltozás szélén álló társukat. Szörnyeteget előhívni csak a falka vezetője, ritkább esetben vezető párja tud, visszaszorítani pedig még kevesebben.
Az alakváltók számára a bennük élő állat egyfajta külön személyiség, amely az átváltozás után bontakozik ki igazán. Ez az állat nem emberi, az ösztöneit követi, az ésszerűséget az emberi fele adja. Sokkal könnyebben alkalmazkodik a falkája szabályaihoz, hierarchiájához, alkalmazza az üdvözlési rítusokat. Ugyanakkor nehezebben fékezhető, rutin kell a megállításához, ennek megfelelően a fiatalok az első pár telihold környékén legalább egy erősebb és idősebb tag felügyeletére szorulnak, nem ritka, hogy a falka összegyűlik és közösen segítenek az irányításukban. Hajlamosak napokkal korábban vagy később is erősen reagálni egy csoport társuk bestiájára, kikényszerítheti belőlük az átváltozást egy domináns tag akaratlanul is. Minél többször változik át valaki, az egész annál fájdalom mentesebb, hatékonyabb és gyorsabb, segíti az állat uralását. Ugyanakkor előfordult már, hogy aki túl sokat tartózkodott állat alakban, az nem tudott teljesen visszaváltozni emberre, és valószínűleg ha túl sokáig kényszerítenek valakit állati alakba, elvadulhat, ilyenkor az egyetlen megoldás a kilövés. Az alakváltók még emberi alakban is erősebbek, mozgékonyabbak és gyorsabbak emberi társaiknál, jobbak az érzékeik, általában gyorsabban is gyógyulnak és nehezebben sérülnek meg. Az igazi erejüket viszont az átváltozás után fedezik csak fel. Az alakváltás energiát igényel, így ha valaki rászánja magát, ajánlatos még legalább 6 órán át úgy maradnia, 10-12 órát át pedig alvásra lesz szüksége utána is. Erősebben számára ez az idő lerövidülhet, de mindenkinek szüksége van utána pihenésre, senki nem lesz eleven egy visszaalakulás után azonnal. Emberi társsal az erejük miatt nem tudnak felelőtlenek lenni, ügyelniük kell, hogy ne okozzanak sérülést a társuknak. Minden falkának saját szabályai, hierarchiája és szokásai vannak, amelyet nem érdemes felborítani, hiszen sokszor évszázados tradíciókhoz kötöttek. Az új tagoknak el kell fogadniuk a falka szabályait, hűséget fogadni a vezetőnek és elfogadni a kijelölt rangot, vagy megharcolni egy újabbért. A falkák általában elég összetartóak, ha egy tag megsérül, felváltva maradnak vele, a közelségük is segíti a gyógyulást.
Az alakváltók étkezése emberként is főleg a húsokra, magas fehérje tartalmú ételekre korlátozódik, de ez nem jelenti, hogy saláta ellenesek. Valójában a fehérje segít féken tartani a bennük élő állatot, így nem gyakran hagynak ki étkezést. Vadászat alatt, állati alakban nem túl válogatósak, a friss húst keresnek. Átváltozás után is szükségük van a húsra, ilyenkor minél fiatalabb, annál kevésbé válogat a likantróp. A vérállatok legtöbbje nem képes a szaporodásra, hiszen a nők számára az átalakulás túl nagy erőkifejtéssel jár, azonnali vetélést eredményez, még az emberi nők gyermekei általában nem hordozzák a likantrópiát. Az ismert, saját falkájukon belül utódot világra hozó fajok eddig egyedül a tigrisek voltak, de a hüllők és madarak is képesek a tojás rakásra. A született vérállatok ritkák, más fajban nem is nagyon találhatóak meg, a leggyakoribb a megfertőzés, mely harapás, karmolás, de akár oltás vagy vérátömlesztés során is megtörténhet. Likantrópnak számít, akinek a vérében ki lehet mutatni a fertőzést, a következő teliholdkor ő minden esetben alakot is vált. Előfordulhat, hogy már előtte jelentkeznek a tünetek, felgyorsul a gyógyulása, erősebb lesz vagy reagál a fajtársaira. Nagyon ritka, de előfordul az olyan likantrópia is, amelyeket átok vagy mágikus tárgy vált ki, ilyenkor a változás független a holdtól és valójában az átok mibenlététől függ, mennyire örökölhető.
Az országban még mindig bűncselekménynek számít valakit megfertőzni, ennek megfelelően a friss likantróp vagy titkolja a dolgot, vagy kivégzési parancsot adnak ki a tettes ellen. Kisgyermekeket likantróppá tenni még inkább büntetendő és nem is alkalmazzák, mivel a fertőzés egyben lassítja is valamilyen szinten a sejtek öregedését, ennek megfelelően pedig a fizikai és pszichikai állapota nem egyezik meg. Gyengéjük az ezüst, az általa okozott sebek hegednek, még szinte minden mást meg tudnak gyógyítani nyom nélkül. A likantrópia akár az elvesztett végtagokat is vissza tudja növeszteni, így nem könnyen szenvednek súlyos sérüléseket. A másik, amivel nem tudnak mit kezdeni, a tűz, az égési sérülések hege és a kiégetett sebek megmaradnak.
A vérállatok mindig képesek felismerni egy másik vérállatot, fajtától függetlenül, sőt, a vámpírokat is, a halandó szolgákkal viszont nem tudnak mit kezdeni. Őket nem ismerik fel. Egyébként pedig bár a vámpírok hideg vérűek, a legtöbb likantróp számára nem jelent problémát a jelenlétük. Magasabb testhőmérsékletük miatt az egyik legfeltűnőbb tulajdonságuk, hogy nagyon kevés szégyen érzet szorult beléjük, a legtöbbször saját falkájukon belül nem öltöznek fel, a mezítelenség nem zavarja őket. De ugyanakkor semmilyen szexuális felhangot nem vált ki belőlük, számukra természetesnek számít, főleg, mivel átalakulás során a ruhájukat elveszítik.
by Vendég
